A testet behálózó fascia (izompólya és kötőszöveti hálózat) különleges része a szervezetnek. Mindenhol megtalálható, összeköti egymással a szerveket, a sejteket, illetve nélkülözhetetlen alapja a testi működéseknek.
A fasciát egy felszínes és egy mély rétegre oszthatjuk. A felszínes fasciális réteg közvetlenül a bőr alatt található, ami összeköttetésben áll a bőr alatti zsírszövettel, artériákkal és vénákkal, nyirokerekkel valamint az idegekkel. A mély fasciális réteg az izmok körül található, feladata a rögzítés és az összetartás. Az egyes izomcsoportok elmozdulását és csúszását is biztosítja. Az izomhason belül, mélyen még az egyes izomsejt is fasciával van körülvéve. Ez az egészen mély réteg nemcsak az izmokat, hanem idegeket, nyirok- és vérereket, csontokat és szerveket is körülhatárolja.
A fasciák fibrocitákból, kollagén rostokból és folyadékból tevődnek össze. A fibrociták a kötőszövet funkcionális sejtjei, alapállománya a mátrix, ami egy vizes oldat elektrolitokkal, fehérje és cukormolekulákkal (glükóz-aminoglikán), ami a zselés és nyálkás állományt adja. A fasciában lévő rostok a szövet szakítószilárdságát biztosítják. A rostok iránya a testben fennálló feszültségek szerint rendeződnek. Emellett a fasciában mechanoreceptorokat is találunk, amik a mechanikus ingereket közvetít.
Mivel a fascia összeköti egymással a szerveket, szervrendszereket, így funkcionális és strukturális zavarok, a mozgáskorlátozottság, neurológiai panaszok, a fájdalom minden esetben kapcsolatban állnak a fasciarendszerrel, és annak állapotváltozásával. A rendszer helyreállítását követően azonban a panaszok eltűnnek, vagy jelentősen mértékben csökkennek. A disztorziók, a letapadások, az inaktivítás miatti strukturális átalakulások fájdalmat, izomerő csökkenést és a testrésztől távolabb jelentkező panaszokat is tudnak okozni.
A Typaldos féle csoportosítás
Dr Stephen Typaldos (OSC) által felépített módszer egy különleges nézőpontból, a fasciarendszer oldaláról szemléli és kezeli a megbetegedéseket. Typaldos rájött arra, hogy hasonló panaszokkal hozzáforduló Páciensek mindig ugyanazokat a gesztikulációkat, testi kommunikációkat használják. A fascia disztorziós modelljének az alapja azon alapul, hogy ha valami, ami kicsavarodott, manuális technikát alkalmazva, speciális fogásokkal vissza lehet csavarni, valamint, ami megrándult, helyre lehet állítani.
Hat különböző diagnosztikai csoportot állított fel:
- Triggerband disztorzió: szalagszerű fascia csavarodásából, rándulásából és felszakításából keletkezik. Disztorziója mellé égő, szúró fájdalom társul, amely követi a fascia-szalag lefutását. Jellemzője a végtaggyengeség és mozgásbeszűkűlés.
- Hernier Triggerband disztorzió: a szövet kidülledése egy bizonyos fasciaszint elérése után. A fájdalom helye és a fascia disztorzió sok esetben távol van egymástól. Jellemzője a tompa jellegű fájdalom és a mozgásbeszűkűlés a szomszédos ízületekben.
- Continuum disztorzió: a szalag és a csont közötti rész átmeneti zavara. Pontszerű fájdalom, csökkent erő és mozgásbeszűkülés jellemzi.
- Falt disztorzió: a fascia háromdimenziós zavara, húzás vagy nyomás illetve egyidejű csavarás által jön létre. Mélyen az ízületekben jelentkező fájdalom jellemzi ami mininális mozgásbeszűküléssel jár.
- Cylinder disztorzió: a felületes fascia cilinderes, spirál alakú átfedése. A fájdalom a testben mélyen érzékelhető, jellemzője duzzanat és a hőmérsékleti változás.
- Tektónikus fixáció: a fascia felszínének csúszása és rugalmassága elveszik. Fájdalmatlan viszont szinte a teljes mozgékonyság elvesztődik.
Az FDM kezelés időtartama változó hosszúságú, amit több tényező is befolyásol. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a kezelést követően a nyomásnak kitett helyen a nyomás hatására izomlázhoz hasonló, néhány napig tartó fájdalom léphet fel, viszont a kezelést követő néhány nap múlva a korábbi panaszok jelentős mértékben enyhülnek. Amennyiben súlyosabb problémáról van szó, a kezelést néhány alkalommal ismételni szükséges és ezt követően alakul ki a teljes panaszmentes állapot. A kezelés alapfeltétele, hogy Ön mozgásképes legyen és állni tudjon!
A megváltozott fascia szövet a kóros terhelés hatására megkeményedik, a benne található sok-sok fájdalomérző receptor fokozottabban érzékeli a terápia során alkalmazott kézzel végzett nyomást. A receptorok érzékenysége azonban a fascia lazulásával párhuzamosan csökken, így a kezelés közben érzett fájdalom is fokozatosan enyhül. A terapeutával a kezelés során folyamatosan együtt kell működni, a kérdésekre válaszolni szükséges és az esetleges túlzott fájdalmat azonnal jelezni kell!
A megkezelt területen fokozódik a vérbőség, így a nyomásnak kitett területen hyperaemia alakul ki. A nyomásra kitett testrészen néhány esetben vérömleny és véraláfutása is kialakulhat amennyiben nyomásra érzékeny a kötőszövete.
Ritkább esetben vegetatív reakciók jelentkezhetnek, amely a következő tünetek formájában jelentkezhetnek: izzadás, verejtékezés, hidegrázás, fáradtság, fejfájás, és hányinger. Ezek a kezelést követő nyugalomba helyezés, illetve 1-2 napig tartó pihentetés után és sok-sok folyadék felvétel hatására (3-4 liter / nap) enyhülnek majd megszűnnek.
Ellenjavallatok
Relatív ellenjavallatok az FDM kezelési módszernek megfelelően:
- ízületi gyulladás akut stádiuma,
- keringési zavarok,
- bőrön keletkezett sérülések: eritéma, cellulit, visszeresség, horzsolás, égési sérülés,
- aneurysma,
- osteomyelitis,
- tumoros megbetegedések.
Amennyiben tud olyan megbetegedésről, amely az FDM terápia elvégzését gátolja, amely a relatív ellenjavallatokhoz kapcsolódó tényező, kérjük szíveskedjen közölni. Ellenjavallat esetén az FDM terápiát sajnos nem tudjuk az Ön esetében alkalmazni!
Szerző: Molnár Katalin gyógytornász – fizioterapeuta
Szakirodalom: Physiovit továbbképzése és Stephen Typaldos – FDM
