A mechanikai eredetű, degeneratív (kopásos) gerinc rendellenességhez társuló nyaki- és deréktáji fájdalom a második leggyakoribb panasz, amivel a betegek felkeresik az orvosukat. A gerinc rendellenességek oka igen sokféle lehet, attól függően, hogy a gerinc melyik strukturális eleméből erednek. Az orvosi szaknyelv specifikus betegségként tartják számon azokat az állapotokat, amikor tisztázott a panaszok hátterében lévő kórok pl. SPA, fejlődési rendellenességek, struktúrális deformitás. Az oki tényezők tisztázatlansága esetén nem specifikus gerincbetegségként jelöljük a kórképet, és cervicalgia (nyaki fájdalom) vagy lumbago (derékfájdalom) diagnózissal határozzuk meg. Ezekben az esetekben a panaszok és a tünetek többnyire szöveti túlterhelésből vagy a krónikus fájdalom forrását képező pszichoszociális tényezőkből erednek.
Általában akut gerincpanasz kezdeti szakaszában nem mond mindig pontos diagnózist az orvos, hanem csak tüneti kezelésben részesíti a pácienst. Többnyire nincs is kimutatható ok, általában a szövetek, az izomzat, az ízületek túlterhelése okozza a fájdalmat, mely ideális esetben 1-2 hét alatt elmúlik. A panaszok időtartama szerint a gerincbetegséghez társuló tünetegyüttes lehet akut (ha egy hónapnál kevesebb ideje áll fenn), szubakut (ha három hónapon belüli az időtartam), krónikus (ha több mint három hónapja tartanak a panaszok.
A degeneratív gerincbetegségek létrejöttében számos olyan rizikótényező szerepel, amelyek kiküszöbölésével megelőzhetjük a betegség kialakulását vagy csökkenthetjük azok visszatérését. Kockázati tényezők: már lezajlott nyaki és derékfájdalom, genetikai faktorok, dohányzás, hosszas ülés, túlsúly, tartási rendellenesség és az alsó végtagok hosszkülönbsége. Igazolódott az is, hogy az esetek jelentős hányadában a pszichoszomatikus problémák felelősek. A foglalkozással kapcsolatok fizikai és pszichás terhelés is meghatározó lehet.
A porckorong kopása (discopathia)
A kor előrehaladtával a porckorong veszít víztartalmából. A természetes vízvesztés és a gerinc nem megfelelő használata miatt a porckorong előbb vagy utóbb károsodni fog. A vízvesztéssel csökken a magassága és rugalmassága, egyre laposabb lesz, kevésbé rugalmas, így nem tudja ellátni teherviselő, lengéscsillapító feladatát és túlterhelődik. Mivel a porckorong külső rostos gyűrűje és a határoló szalagok érzőideg végződésekkel gazdagon ellátottak, ezek a kopásos folyamatok állandó és helyi fájdalomforrások lehetnek. A porckorong degeneráció a nyaki, háti és ágyéki szakaszon egyaránt előfordulhat. Leggyakrabban a jobban kitett ágyéki és nyaki régióban alakul ki. Ez az élettani folyamat számos egyéb problémát is okozhat, mely elváltozások mindegyike tünetképző lehet. Így kifejlődhet porckorongsérv, a csigolyákat összekötő kisízületek kopása miatti mechanikai gyulladás, instabilitás, csigolyacsúszás, gerinccsatorna szűkület, gerincferdülés és egyéb deformitások.
Porckorongsérv (discus hernia)
A vízvesztéssel a porckorong külső, rostos része is károsodhat. A rostos gyűrűk elveszítik rugalmasságukat és berepedeznek. Ha a kocsonyás mag előboltosul, a külső rostos gyűrű is sérülhet, berepedhet és a porckorong belső magállománya a gyűrűt maga előtt tolva vagy azt átszakítva a gerinccsatornába kerül. A kiboltosulás mértékétől függően három fokozatot különbözetünk meg: kitüremkedés (protrusio), előboltosulás (prolapsus) és porckorongsérv (discus hernia). Súlyos panaszokat okozhat, ha a porckorongsérv előboltosulása középen vagy oldalra hátra irányul és a kitüremkedő porckorong szűkíti a gerinccsatornát vagy a csigolya közötti idegeknek helyet adó csatornát, és ezáltal nyomja a gerincvelőt, vagy a kilépő ideget. A kitüremkedett porckorongrész mechanikai nyomást gyakorol a kilépő ideggyökre, és az ideggyulladást, fájdalmat, működési zavarát okozhatja. Az ideg működési zavara az érző- és motoros (mozgató) funkció károsodásában nyilvánul meg, az utóbbi esetben lépnek fel az izomerő gyengülés, vagyis a bénulás különböző fokozatai. A tünetek megjelenése, a klinikai kép attól függ, hogy melyik gerincszakaszon, melyik csigolyánál került nyomás alá az ideggyök.
Kisízületi kopás, gyulladás (spondylarthrosis)
A porckorong vízvesztése, magasságcsökkenése miatt nem tudja ellátni az élettani funkcióját, az ütközésgátlást, emiatt a csigolyák és az azokat kétoldalt összekötő kisízületek közelebb kerülnek egymáshoz. Az ízfelszínek állandó surlódása a kisízületek kopásához, időnkénti beakadásához, a folyamatos mechanikai irritáció pedig helyi gyulladáshoz vezet. Az ízületi felszíneken mechanikai gyulladás okozta arthrosis, csontkinövések (osteophyta képződés) és másodlagos foramen, valamint gerinccsatorna szűkület jön létre, csökkentve a teret a gerincvelő, az idegrostok és az ideggyök számára. Mindez lokális és kisugárzó tüneteket okozhatnak. A tünetek megjelenése attól függ, hogy melyik kisízület melyik régióban érintett.
Szegmentális instabilitás
Gerincünk elemei funkcionális részekből, szorosan összefüggő egységekből ún. mozgási szegmentumokból áll. Ezek a két szomszédos csigolya által határolt területek a köztük lévő lágyrészekkel és idegelemekkel. A szegmentumot alkotó bármelyik anatómiai struktúra károsodása érinti a szegmentum összes alkotóelemeinek változását. A porckorongok kopása, ellaposodása, a csigolyák közötti rés magasságának csökkenése a csigolyákat elölről és hátulról átívelő szalagok ellazulásával jár. A szalagok ellazulása miatt a csigolyák között kóros túlmozgás jón létre, melyet szegmentális instabilitásnak nevezünk. Az instabilitás az egyik leggyakoribb fájdalomforrás, mely a gerinc valamennyi mozgástengelye mentén kialakulhat. Az instabilitás ellen a szervezet védekezik, igyekszik stabilizálni az érintett területet, melynek eredményeként a csigolyák peremszélein csontos (meszes) csőröket épít, ezzel próbálja egymáshoz kötni a szomszédos csigolyákat. A meszes felrakódások tovább deformálhatják a kisízületeket, valamint csökkenthetik a gerinccsatorna, illetve a csigolyák közötti kis idegcsatornák átmérőjét, ami az ideg nyomásához és az ideggyulladás tüneteinek kialakulásához vezethet. Klasszikus instabilitási panasz a gerinc vertikális terhelésére fokozódó, derékból kétoldalt a farpofákba vagy a comb elülső vagy hátulsó felszínére sugárzó fájdalom.
Csigolyaelcsúszás (spondylolisthesis)
Ha a szomszédos csigolyák egymáshoz képest (oldalnézetben) előre vagy hátrafelé eltérő variációkban elmozdulnak, csigolyacsúszás következik be. Ez lehet fejlődési rendellenesség, csigolyaíven lévő szakadás következménye, vagy a porckorongkopás okozta elmozdulás a két csigolya között. Bármelyik típusú csigolyaelcsúszás szűkítheti a gerinccsatornát és a kilépő ideg helyét, ami a szűkület mértékétől függően okozhat helyi fájdalmat vagy az ideggyulladásra jellemző tünetegyüttest. A csigolyacsúszás az instabilitás kóroki tényezője annak jellegzetes tüneteivel, panaszaival.
Gerinccsatorna szűkület (spinalis stenosis)
A csontos gerinccsatorna szűkületnek veleszületett és szerzett formája ismeretes. Az utóbbi kialakulásához csigolyacsúszás, korral járó meszes felrakodások, porckorongsérv, fejlődési rendellenességek, gyulladásos és daganatos folyamatok vezethetnek. Klasszikus tünete az alsó végtagokban jelentkező fájdalom, vádligörcs, a végtagok gyengülése járás közben és a járástávolság csökkenése.
Gerincferdülés (scoliosis)
Gerincferdülés esetén a gerincünk elő- és hátulnézetből nem egyenes, hanem oldalirányban elhajlik a gerinc valamelyik régiójában, ezáltal törzsünk aszimmetrikus lesz. A vállak, a lapockák alsó csúcsai, a csípők, a térdhajlatok nem egy magasságban helyezkednek el, a törzs és a kar által bezárt háromszög nem egyforma a két oldalon. Szervezetünk védekezik az oldalirányú elhajlás ellen, ennek érdekében kompenzáló, ellentétes irányú görbület alakulhat ki a gerincen. Az oldalirányú elhajlás súlyosabb esetben a gerinc csavarodásával jár együtt. Az így megváltozott gerincstruktúra szintén tünetképző lehet, a gerinc adott területére lokalizálódott izomfáradással és fájdalommal.
Szerző: Molnár Katalin gyógytornász – fizioterapeuta
Forrás: Dr. Ferenc Mária – Gerinckontroll és Dr. Erbszt András, Gedő László – Gerinc fájdalom nélkül