A manuálterápia a mozgásszervrendszer reverzibilis elváltozásait célzó kézzel végzett diagnosztikai és gyógyító eljárások összessége, a bizonyítékokon alapuló hagyományos, ún. konvencionális ”orvostudomány” (komplementer) mellett használatos terápia. Anatómiai, ortopédiai, reumatológiai, neurológiai és biomechanikai ismeretek alapján kutatások emelték ki a csontkovácsolásból.
A manuálterápia az emberi test csontjainak helyzetét, ízületeinek és az izomrendszer állapotát, az idegrendszeri kontroll milyenségét méri fel és kezeli aszerint, hogy mi alakította ki az egyes testtartási deviációkat. Ízületi- és izomfájdalmakat célzó mobilizáló technikákkal javítja a testhasználatot, az ízületi mozgásterjedelmet, a mozgás koordinációt és a szöveti rugalmasságot. Különböző manuálterápiás irányzatokat lehet nyomon követni idehaza, mint például Janda, Lewit, Barvicsenko, Maitland, Kaltenborn, Mulligan, McKenzie, INOMT.
Mi az ízületi mobilizáció?
Az ízületi és lágyszöveti eredetű mozgásbeszűküléseket célzó fokozatos, lassú, ismételt mozgatás. Lehet véghelyzetben, és az első szöveti ellenállás barrierjénél végezni. Sokszor az izmok csontra kifejtett húzását használja fel korrekcióra a terapeuta – egy speciálisan beállított ízületi pozícióban – izometrikus feszítést alkalmazva, máskor kontakt technikákkal lassú csúsztatást, elmozdítást végez a korlátozottság irányába az adott ízületet alkotó csontokon. Megbízható, kiszámítható, minimális sérülésveszéllyel jár. A gyógytornász-manuálterapeuták ezeket a technikákat alkalmazzák a kezelések során.
Mi az ízületi manipuláció?
Kis amplitúdójú, gyors, véghelyzetben létrehozott behatás, amely a blokkolt ízület felszabadítását célozza („ropogtatás” az ismertebb neve). Alkalmazásához ismerni kell az ízületi felszínek síkját, a mozgáshatárokat a pontos véghelyzeti beállításhoz, ami nagy anatómiai tudást és gyakorlatot igényel. Helyesen kivitelezve lágyabb blokkoknál rendkívül, míg régi, rögzült és kemény blokkoknál kevésbé hatékony módszer, mivel a rántó mozdulatra könnyen meghúzódhatnak a megrövidült, és letapadt környező lágy szövetek. Amennyiben nem megfelelően alkalmazzák a fogást a hirtelen érkező erőhatás a le nem zárt ízületek szalagjait károsíthatja. Emellett fokozhatja a szegmentális hypermobilitást, vongálhatja az arteria vertebralist a felső-nyaki szakaszon (szédülés), rheumathoid arthritis esetén a C1-2 szegmens instabilitásnál alkalmazott manipulációs fogás pedig súlyos következményekkel járhat.
A manuálterápiás kezelés során a vizsgáló anamnézist vesz fel, amiben figyelembe veszi a szakorvos által felállított diagnózist, és a hozott leletek eredményét. A testtartás- és mozgásvizsgálat elvégzése után funkcionális diagnózist állít fel, amely alapján egyénre szabott kezelési tervet állít össze. A legfinomabb izomenergia technikáktól indulva a határozott kontakt technikákig széles skálán választhatja meg a kezelés intenzitását a páciens problémája, életkora, a diszfunkció eredete. A vizsgáló képes az előbb felsorolt vizsgálati eredmények alapján felelős döntést hozni, az adekvát módszert megválasztani a hypomobil és a hypermobil szegmensek kezelésére az indikációk és kontraindikációk betartásával.
A kezelést követően a páciens mobilizáló-, nyújtó- és stabilizáló tornagyakorlatokat kap az elért állapot megőrzésére és fejlesztésére. A kezelési idő 45-90 perc.
A csontkovácsolásról
A csontkovácsolás hagyománya régi időkbe nyúlik vissza, népi hagyományokon, tapasztalati úton megszerzett tudáson alapuló kézzel végzett ízületi mobilizációs kezelési fogások rendszere. Az interneten számos 2-3 napos (esetenként hosszabb) tanfolyam lelhető fel, amelyeket bárki látogathat mindenfajta előképzettség nélkül.
A csontkovácsokról nem tudni, elvégzik-e a kikérdezést, a megtekintést, aktív- és passzív mozgásvizsgálatokat, a szegmentális mozgás- és stabilitási teszteket. Ezen vizsgálati leletek híján nem különböztethetőek meg a hypermobil és a blokkolt szegmensek, és ez azt a veszélyt rejti magában, hogy nem csak a blokkolt szegmensek mozgástartományát fokozzák, hanem a túlmozgóakét is, ezzel pedig a hypermobilitást fokozható, míg a diszfunkció elmélyíthető (becsípődés, kisugárzó fájdalom megjelenése, a discusból jövő tünetek erősödése, a statika felborulása, spondylolisthesis mértékének fokozódása).
A kezelés jellemzője, hogy főként hirtelen, gyors manipulációval célozzák meg a tünetet adó, problémás területeket, és kevéssé foglalkoznak az alapprobléma valamint a következményes elváltozások megkülönböztetésével és célzott kezelésével. Kezeléseik általában 5-20 percet vesznek igénybe.
Ennyi idő nem nyújt lehetőséget a kontroll vizsgálatokra, a teljes test kezelésére, és a lágyszövetek előkészítésre. A manipulációk által oldott blokkok célzott tornagyakorlatok – stabilizálás és nyújtás nélkül – hamarosan visszaállnak, a hypermobil szegmensek egyre mobilabbá válnak, és a későbbiekben ez fájdalmat okozhat a kezelt területtől távolabb is, ahol is a szervezet próbál kompenzálni. A kezelés inkább általános és tüneti, a klinikai ismeretek híján sok veszélyt rejthet magában (anamnézis híján nem derül fény a korábbi traumákra és alapbetegségekre, míg a fizikális vizsgálat hiányában nem határozható meg az ízületi mozgásbeszűkülés iránya, így csak az ízfelszínek általános elmozdítása történik).
A manuálterápiás képzésről
Manuálterápiás képzésre a jelentkezők 4-6 év felsőfokú egészségügyi képzés és szakmai gyakorlat birtokában jelentkezhetnek, amelyek hossza és tematikája eltérő. Általában 4-7 modulból állnak, modulonként minimum 40 órás elméleti és gyakorlati oktatással (ez általában 2 év), és az egyes kurzusok vizsgával zárulnak.
A 11/1997 NM rendelet szerint manuálterápiát csak orvosok, vagy főiskolát végzett gyógytornászok végezhetnek.
A 11/1997. (V. 28.) NM rendelet 1. számú melléklete alapján gerincmanipulációs műfogást csak orvos végezhet Magyarországon.
Szerző: Molnár Katalin gyógytornász – fizioterapeuta
Forrás: Holisztikus Medicína Alapitvány Barvicsenko Manuálterápia képzése