Az első találkozás után az orvos szinte minden esetben valamilyen radiológiai vizsgálatot javasol. Erre a klinikai vizsgálat pontosítása miatt van szükség.
Röntgen
Legtöbbször az első vizsgálat a röntgen. Maga a vizsgálat néhány percig tart, és fájdalmatlan. Hátránya, hogy a röntgensugár káros az egészségre, ezért csak akkor szoktunk hagyományos röntgenvizsgálatot végeztetni, ha fontos információt várunk tőle. A mai gépek nagyon alacsony sugárdózissal működnek, így egy gerinc vizsgálat nem jár említésre méltó kockázattal. A hagyományos felvételekkel elsősorban a csontok állapotáról lehet jól tájékozódni, de közvetett információk kaphatók a kopásos betegségekről és az instabilitásokról. Jól ábrázolja a töréseket és a csontritkulás okozta csigolya-összeroppanásokat. A gerincferdülés vizsgálatára, és az állapotváltozás követésére is kiválóan alkalmas.
CT (computer tomographia)
A CT (computer tomographia) a röntgenvizsgálathoz képest lényegesen pontosabb információt szolgáltat. A módszer alapja, hogy a szervezet különböző szövetei eltérő módon nyelik el a röntgensugárzást, így a berendezés az eltérő sugárelnyelést követve pontosan kirajzolja a szervet és azok elváltozásait. Láthatóvá teszi a csontokat és lágyrészeket, így a porckorongot is. Térhatású képet is mutat, ami könnyebben értelmezhető.
A berendezés egy hatalmas gyűrűhöz hasonlít, a beteg feje és teste pedig kint van a gépből, a vizsgálat így nem szokott rossz érzést okozni. Egyes esetekben kontrasztanyagot adnak a betegnek, hogy a felvétel jobban értékelhető legyen. A kontrasztanyagot vénásan adják be a vizsgálat előtt. A beadás után melegség érzés, enyhe hányinger jelentkezhet, ami magától elmúlik. A kontrasztanyag hatására allergiás reakció is kialakulhat. A jódérzékeny betegeknek jelezniük kell a vizsgálatkor allergiájukat, mert ebben az esetben ők jódmentes kontrasztanyagot kapnak. A kontrasztanyag vesekárosodás esetén csak óvatosan adható, ezért erről a betegségről a vizsgálatot végző orvost tájékoztatni kell. Szintén fontos tudnivaló, hogy azok a cukorbetegek, akik metformintartalmú gyógyszert szednek, nem kaphatnak kontrasztanyagot, a vesekárosodás miatt.
Fontos tudni, hogy a terhesség első három hónapjában a magzatok különösen érzékenyek a radioaktív sugárzásra, így ebben az időszakban kerülni kell a CT-vizsgálatot. A gerinc CT-vizsgálata 10-15 percig tart, amely során mozdulatlanul kell feküdni. A kiértékelést helyben végzi a radiológus szakorvos, és a leletet általában CD-n kapja meg a beteg. CT vizsgálattal vizsgálható az ágyéki gerinc, porckorongsérv és gerinccsatorna szűkűlet, törések és csigolyaelcsúszás, és a csigolyatest daganatok.
A gerincbetegségeknél a legszélesebb körben használható radiológiai módszer az MRI vizsgálat. Alkalmas a nyaki, a háti és az ágyéki gerinc vizsgálatára. A szervezet hidrogénatomjait erős elektromágneses térben egy irányba állítják (polarizálják), majd egy erőtéren áthaladva alapállapotba engedik vissza. Az atom két energetikai állapota között energia szabadul fel, és ezt az energiát fogja fel a vizsgálat. Az eltérő szövetek különböző jelintenzítást adnak, amelyeket a fehér és a szürke különböző árnyalataival jelenítenek meg. Jelenlegi tudásunk szerint nincs ismert magzatkárosító hatása és nincs radioaktivitás a vizsgálat során (ettől függetlenül a terhesség első három hónapjában csak indokolt esetben használják).
A lágy szöveteket (porckorong, gerincvelő, ideggyök, szalagok) sokkal jobban ábrázolja, mint a CT. Különböző kontrasztanyagokkal a gyulladásos vagy daganatszövet pontosan láthatóvá válik. A kemény agyburkon (dura mater) belül elhelyezkedő elváltozások jól elkülöníthetőek. Az MRI vizsgálat kontrasztanyag adása mellett kitűnően el tudja különíteni a gyulladást vagy a daganatot, illetve operált beteg esetén a hegszövetet a porckorongsérv kiújulásától illetve a vizsgálat pontosan ábrázolja az esetleges tályogokat.
Fémimplantátummal rendelkező betegek esetén a vizsgálat tilos, mert a fém elmozdulhat. Ugyancsak tilos szívritmus-szabályozóval (pacemaker) MRI-t készíteni, mert ritmuszavart okozhat a berendezés.
Az MRI készülékek hangosak, ezért a vizsgálat során a beteget füldugóval látják el. A hagyományos MRI egy kb. 70cm átmérőjű csőben történik, melyben az arra érzékeny betegeknél szorongásos rosszullétet okozhat. A vizsgálatot végző szakemberek minden esetben egy jelzőgombot adnak a betegnek, és ha megnyomja, a személyzet azonnal felfüggeszti a vizsgálatot. Fontos tudni, hogy a vizsgálat teljes időtartama alatt a személyzet egy monitoron keresztül lát és hall minket. Az új típusú készülékek esetén, a beteg feje és teste a gépen kívül van (ezek a nyitott MRI készülékek). A vizsgálat során feküdjön lazán, egyenletesen és lassan lélegezzen. A vizsgálat során mozdulatlanul kell feküdni, ami 20-40 percig tart. A légzést csak akkor kell visszatartani, ha erre az operátor megkéri a beteget.
Magyarországon 110kg felett nem vállalják a vizsgálatot, erről a vizsgálatát előtt tájékozódni szükséges.
Izotópvizsgálat
Az izotópvizsgálat során sugárzó anyagot juttatnak a szervezetbe szájon át, és azt vizsgálják, hogy a csontokban hol dúsul fel a kontrasztanyag. Elsősorban csontdaganatok, daganatáttétek és csontelváltozások kimutatására és elkülönítésére alkalmas. A vizsgálat nem fájdalmas, de sugárterheléssel jár. A kontrasztanyagot 1,5l teában oldják fel, amelyet a vizsgálat előtt meg kell inni. Terhes nőknél a vizsgálatot nem végzik el.
Szerző: Molnár Katalin gyógytornász – fizioterapeuta
Forrás: Fráter Lóránd – Radiológia és Dr. Erbszt András, Gedő László – Gerinc fájdalom nélkül